A fotózásról

Apa szerint fotózni mindenki tud. Nem is kellenek hozzá olyan drága gépek, amilyeneket anya folyton néz az interneten. Elég, ha csak az ember előveszi a mobilját, megnyomja a gombot és máris kész a kép, mehet is a fészbukra. Ilyenkor anya csak mosolyog, és azt mondja, hogy azok aztán a képek, ő meg sem merné mutatni senkinek, nemhogy megossza a közösségi oldalakon.
Apa erre persze ideges lesz, mert utálja, ha anya vitatkozik vele, pláne olyan fontos kérdésben, mint a fényképezés. A fotózás apa szerint a pillanat megörökítése. Az emberi pillanatoké, amikkel nyomon lehet kísérni a sorsunk alakulását. Például azt, hogy mennyit változik a gyerek egy év alatt, milyen az új autó, meg milyen helyen volt a szálloda a nyaraláskor. A fotó dokumentum, és nem kell többet belemagyarázni, mint ami. És mint ilyen, tökéletesen elég hozzá egy egyszerű telefon is.

Anya már nem mosolyog, mert ő teljesen más véleményen van. Szerinte meg a fotózás művészet. Akár a festészet, vagy a zene – az önkifejezésnek egy formája. Azt mondja, kellenek a dokumentumfotók, de szükség van a művészi fotográfiára is. Kíváncsi lenne, hogy a National Geographic fotósainak elég-e egy mobiltelefon, vagy ne is menjünk ilyen messzire: Apa kitenné-e a nappali falára a mobiljával alkotott képet?

Azt apa is elismeri, hogy anya képei valamivel jobbak, mint az ő mobilos képei, de azt még mindig nem érti, miért kell anyának új gép, amikor a régi is csak pár éves. Meg attól is a plafonon van, hogy anya folyton kiabál az autóban menet közben: itt állj meg, nézd milyen szép az a hegyoldal, vagy levendulamező! Aztán meg, amikor vagy öt perc múlva végre megáll, akkor miért mondja anya, hogy most már nem érdekes.

Szóval nincs egyetértés fotózás frontos sem. Arra azért kíváncsi leszek, ki tesz igazságot a kérdésben.