Címkék

2014. június 9., hétfő

Szarvaskút 15

Mindig is szerettem túrázni. Hosszú sétákat tenni a természetben. Hallgatni az edő hangjait, vadászni a mező szépségeire, lefényképezni a körülöttem lévő világot, de soha nem jutott eszembe, hogy mindezt időre tegyem. Azonban most a Túratárson megakadt a szemem egy felhíváson. Zirc várossá avatásának 30. évfordulója alkalmából teljesítnménytúrát szerveznek a Bakonyba. A távok 5, 10 és 15 kilóméteresek. Egy darabig csak ízlelgettem a dolgot, aztán szervezésbe kezdtem. Kinéztem a menetrendeket, térképet nyomtattam, számba vettem, mi is kellhet egy ilyen túrán. A hét közepére - hála a kedvező időjárásnak - elszántam magam. A FB-on társam is akadt egy fotóstársam személyében, aki Budapestről vállalkozott a túrára.
Ragyogó napsütésben érkeztem Zircre. Mivel Orsolya csak később érkezett, gondoltam felderítem a terepet. Megkerestem az indulási pontot, kis sétát tettem az apátság kertjében és szépen felújított belvárosban.

A felújított zirci apátság 
Apátsági udvar

Aztán beérkezett a busz, némi tanakodás és egy gyors regisztrációt követően útnak indultunk a 15 kilóméteres távon. Mivel eddig még nem találkoztunk személyesen, alaposan elbeszélgettük az időt, a térképet és a leírást is csak tessék-lássék módra olvastuk el, így pontosan az ellenkező irányba indultunk el, mint kellett volna. Persze ezt már majdnem az első, akarom mondani az utolsó ellenőrző pont közelében vettük észre. Hatalmas viháncolás közepedte fordultunk vissza, hogy újratervezzük az útvonalat. Innentől ment minden, mint a karikacsapás, egészen az első szegfűig. Idővel jól álltunk, innivaló is volt bőven, a kedvünk jó, a lábunk bírta. Csak azok a virágok ne lettek volna!

Szárba szökkent

Pihengető

Mezei szegfű

Rétek között
Terebélyes harangvirág

Mezei szegfű

Egy ideig dimbes-dombos réteken mentünk, aztán elértük az erdősebb, meredekebb részeket. A fák kellemes hűvöset tartottak, a fotótémák is másabbak lettek. 

Sárban is gázoltunk

Árnyas erdők

Kaptatók

Kanyargós utak

Hangyaboly

Kis tavacska az edő közepén

Fotogén cincér az út közepén
A harmadik ellenőrző pontot szerencsésen kihagytuk. Annyi szép, érett szamóca volt az úton, észre sem vettük a magaslest. Szomjunkat a Szarvas-kút forrásából oltottuk, Mintha hűtőből vettük volna a vizet! Nagyon jól esett. Nem sokkal később elérkeztünk az út legszebb, és legidőigényesebb részére. Egy tündértavat találtunk, amit le kellett fényképezni jobbról, balról, középről, alulról... szóval nagyon sok időt eltöltöttünk itt, de megérte!

Előlről

Alulról

Térdelve

Sorozatban

Csak úgy

Az utolsó szakaszt már tényleg lóhalálában tettük meg. A célba érkezve zsíroskenyér és tea várt bennünket és emléklapot is kaptunk.

Munka közben

Terepszemle
A buszok indulásáig volt még egy kis időnk, hogy hasznossá tegyük, és levezessük a túra fáradalmát, sétáltunk egy nagyot az arborétumban. Igazán mozgalmas nap volt, mégis azt mondom, akár holnap reggel indulnék újra :-)
Hidacska az arborétumban

Élővíz csatorna

Kanyargós 
Zirc - Arborétum

Zirc - Arborétum

Zirc - Arborétum
Zirc -Arborétum
Rá kellett jönnöm, hogy a teljesítménytúrákat nem fotósoknak találták ki, de ez nem veszi el a kedvem, biztosan indulok hasonló túrán máskor is. Túratársak jelentkezését várom! :-)

2014. május 13., kedd

Válogatás

Én mindig késésben vagyok. Mire feltennék képeket erről, vagy arról a túráról, már mindig megelőz valaki más ás már nincs is értelme az egésznek. Mire eljutok addig, hogy feldolgozzam a határjárás képeit, addigra már átalakult a természet és okafogyottá válnak a szavak és képek. Pedig már annyiszor megfogadtam, hogy most aztán azonnal és rögvest, de csak nem akar sikerülni. Azért lenne ám mit megmutani, mert nem tétlenkedtem a tavasz folyamán.
Voltam Sopron - Balf - Fertőd térségében. Számos virágot lefényképeztem, de kit érdekelnek már a keltikék, amikor kinn ázik a pipacs és szőnyegként terül szét a margarét?



Gondolom, Sopron utcái is másképp festenek már, a fertődi kastély kertje is kiszínesedett azóta, Balf dombjai is kizöldeltek. Hogy mutassam meg őket?

Fertő - Hanság

Szélfútta

Szőlőhegyen

Azóta megjártuk Komáromot, futottam eső elől Gyirmóton, voltam otthon kosborokat nézni, mégis melyiket hozzam ide, mikor már egész másokat kellene megmutatnom?

Monostori erőd

Monostori erőd

Fel van szalagozva 

Meséljek a fejem felett megálló helikopterről, ami szívbajt hozott rám, miközben szeretett kosboraim előtt feküdtem? Olyan régen volt az is. A harmat is felszáradt azóta.

Agár kosbor

Réti iszalag

Ebnyelvűfű

Szibériai nőszirom

Mesélek majd legközelebb :-) Addig meséljenek a virágok :-)

Agár kosbor

Magyarszegfű

Agár kosbor

Pihengető

2014. március 12., szerda

Van, akinek sok a haja, de kevés az esze

A történet a fodrásszal kezdődött. Mivel nem sokára szanatóriumba vonulok, gondoltam valamit kezdeni kellene a hajammal, így bejelentkeztem fodrászhoz. Ezerszer megfogadtam már, hogy csak vágás, semmi más, de most is győzött a kíváncsiságom, így egy festést is bevállaltam. Kár volt. De ne fussunk ennyire előre! A munkaidő háromig tart, a fodrász csak ötkor tudott fogadni. Jó alkalom egy kis fotózásra. Hívtam Zét, van-e kedve, és persze volt, hiszem mindig van, csak szólni kell. Az idő rövidsége miatt a közeli Holt-Marcalhoz mentünk ki, hátha akad valami lencsevégre való. Lassan haladtunk, meg-megállva, szikrázó verőfényben, ami ugye nem a legjobb a fotózáshoz. Azért találtunk ezt azt. Néhány martilaput, kacsákat, hattyúkat, elnyílóba lévő barkát, és végtelen nyugalmat.

Martilapu
Martilapu

Martilapu

Martilapu
Végig a part mentén sárgállottak.

A kíváncsi

Barátságos pár

 Érdekes volt, hogy mind a kacsák, mind a hattyúk közeledtek, amikor észrevettek bennünket. Biztosan emberekhez szoktak. Jó emberekhez, akik ennivalóval kínálják őket. Mi sajnos nem készültünk, így hamar érdektelenné váltunk a szemükben.

Barka 

Talán ez is barka
Azt hittem, lemaradunk róla, mert az első bokrot egy mocsaras, vízzel körülvett részen találtuk, de aztán előkerültek a fotogénebb egyedek is, legnagyobb örömünkre

Fák a parton
A fák még kopaszon állnak, de közelebbről szemlélve látszanak a rügyek, Hamarosan zöldbe borul itt minden.

Lakás kiadó

Már ott éreztem, hogy valami nem stimmel a képekkel, de csak itthon vettem észre, hogy az előző, naplementés fényképezés után nem állítottam vissza az ISO értéket. Most itt ülök, rövid, de nem szeretem színű hajjal, bosszankodva. Ha már a hajam nem sikerült, nem kellett volna a képeknek sikerülni? Na, de majd legközelebb!