Vigyázz a madárra

„Vigyázz a madárra,
Ha kertedbe repül,
Őrizd meg a csendet,
S el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
messze száll. „

Nem tudom, hogy kezdődik, azt sem mi idézi meg, egyszerűen csak jön. Vannak reggelek, amikor, egy dal, egy dallam belefészkelődik a gondolataimba. Megyek az úton és visszhangzik bennem, dúdolnom kell, hogy aztán a hangulata meghatározza az egész napomat. Néha bohókás gyerekdal, máskor egy népdal töredéke, ma reggel meg ez a Révész nóta. Sokszor hallottam már különböző feldolgozásokban, tetszett is, de valahogy az értelmét sohasem kutattam. Ha hallottam, mindig összébb szorult a torkom, valami nyugtalanságot éreztem, de megfejteni sohasem akartam ezt a dalt. Egészen ma reggelig.

Már harmadszor forgott a refrénnél a lemez, amikor ráébredtem, hogy ez a madár nem egy egyszerű cinege, aki ide fészkelt a szemben lévő fára, hanem annál sokkal megfoghatatlanabb. Az igazi neve SZABADSÁG, így, csupa nagybetűvel. A gondolatok, a tettek szabadsága, a félelem nélküli világ szabadsága. Maga a béke.

Valamikor, nem is olyan távoli múltban elrepült ez a madár, és nekem megint nehéz a szívem. Egyre csak dúdolom a dalt, hátha visszajön, és fészket rak a szemközti fára, a legmagasabb torony tetejére, vagy egyszerűen az emberek szívébe.

Én már most tárt karokkal várom.