Nem is tudom, miről írhatnék.
Talán írhatnék arról, hogy milyen
soká jött meg idén a tavasz. A tudósok és a lelkes zöldek globális
felmelegedésről beszélnek, és a huszonnegyedik órát emlegetik, követelik a
levegőszennyezés és egyéb gázok kibocsájtásának mérséklését. A pesszimisták és
a fanatisták armageddont emlegetnek, világvégét, ami ezzel az őskáosszal
kezdődik. A politikusok és az elemzők iszonyú drágaságot jósolnak az őszre,
persze, ha lesz ősz egyáltalán. A népi bölcsek állítják, hogy mindezt ki
lehetett olvasni a galagonya izzásából és a falevelek hullásából.
Azt is tudom, hogy anyámékat olyan,
teljesen hétköznapi dolgok foglalkoztatják mint a késői metszés, vagy a borsó
elvetése. Amiatt idegeskednek, hogy késik a munka, aztán majd mindent egyszerre
kell elvégezni az alatt a pár nap alatt, míg meg nem jön a nyár. Mert az már szinte
biztos, hogy a nyár korábban fog jönni, mint aktuális lenne.
Engem egyszerűen csak a szürkeség
bosszantott, a színeket ugyanis sokkal jobban kedvelem.
Aztán végre ez is eljött. A
tavasz.
