Süni hadilábon állt az idővel. valahogy sohasem volt belőle elég. Gyakran elgondolkozott, vajon, mi lehet az oka? Pedig annyira igyekezett, hogy mindenre legyen elég! De a percek, az órák, a napok elszáguldottak felette. Máskor meg ólom lábon vánszorogtak a nyomában. Kicsit elmosolyodott. Ez lenne a híres relativitás?
Igen az idővel gondjai voltak, de az órákat mindig nagyon szerette. Gyermekkorában próbált rájönni a titokra. Persze, hogy nem sikerült Neki. Így aztán, ha az idő titkait nem fejthette meg, hát legalább az órák szeretete az övé lehetett.
1 megjegyzés:
Az idő, könyörtelen, nem törődik senkivel és semmivel, csak halad a maga útján!
Megjegyzés küldése