Süni elnézte a borostyánokat. Fura szerzetek, gondolta. Állandóan futnak, mindig, mindenhová. Mintha örökösen sietniük kellene, mintha nem lenne maradásuk, mintha égetné a lábukat a csupasz föld. Felkúsznak magányos fára, feldíszítenek minden csupasz falat, kerítést. Talán csak egy erős karra vágynak, hogy valakit magukhoz vonjanak, feldíszíthessenek? Talán, nincs kit megöleljenek? Igen. Ez lesz a megoldás, gondolta Süni. Magányosak, mint én.
2 megjegyzés:
Szerintem, egyszerűen csak a Nap felé törnek.
De én nem vagyok Süni, ezért gondolok mást a dologról.
Mi lenne, ha Süni is megmutatná az arcát a Napnak?
Nem biztos, hogy az elfogadás, a belenyugvás a jó megoldás!
csizi
Megjegyzés küldése