Ma is csak olyan álmosan, lustán jön fel a nap, gondolta Süni, ahogy a buszra várva szemlélte a csodát. A színek játszadozást, a felhők fodrozódását, az éledő város színeit. Másodpercről másodpercre öltözött fel az ég, vette fel ruháját. A bíbor palástot, az aranyló kalapot, a vörös nadrágot. Komótosan öltözködött, minden darabot sokáig forgatott a kezében. Elmélázott kicsit, kinézett az ablakon, majd rohamléptekkel fejezte be a készülődést. Egy futó pillanat és megjelent Ő. A nap. Egy pillanat alatt lett a sötétségből világosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése