Talán az

ahogy először lépsz be

kisfiús zavartan

köszönésre nyújtod kezed

és félúton érzed

suta a mozdulat

magadhoz ölelsz

a forró csoki habja

megül szád szegletében

talán az ...

ahogy állok árván

egymagamban

a váróterem szürke

kopott betonlapján

és siratok valami

el sem kezdődött

boldogságot

talán az ...

ahogy évek óta írod

egyszerű szavakkal

hogy nem kell félnem

mert talán valamikor

mint valami szirupos történetben

az utak egyszer

találkoznak

talán az ...

ahogy azt mondod

menned kell és

szemembe nézel vágyakozva

abban a pillantásban

ott van a múlt és jelen

de a jövőt eltakarja

a cigarettafüst gomolygása

talán az ...

talán az nem enged repülnöm