Vihar előtt - Japánbirs

Vannak, akik szerint a jó képekhez nem kell más, csak egy jó gép, szép fények,  jó szem, és természetesen valami téma. Ha minden adott, akkor még szükség lehet egy jó képkezelőre, mert ugye utómunkára általában mindig szükség van. ezt még a profik is elismerik.Én ennél továbbmegyek. Azt mondom, a jó képhez szerencse is kell, és a tegnapi nap engem igazol.

Hazafelé mentem, amikor észrevettem őket. ( A hosszabb úton, mert szeretek buszozni - ez vicc, de tényleg a falut megkerülő járaton ültem éppen) Egymás mellett sorakoztak. Éppen arra gondoltam, hogy miért nem vettem eddig észre őket, meg arra, hogy milyen jó lenne pár képet kattintani róluk. Igen, az út menti fákról és bokrokról beszélek.

Aztán meg az jutott eszembe, hogy nekem főznöm kell, így biztosan ma elmarad a fotózás. Nem hagyott nyugodni a dolog. Bevallom, némileg elítélendő módon a gázon hagytam a tököt, és fogtam a gépet. Egy életem, egy tavaszom, ezt nekem meg kell örökíteni. Holnaptól rossz időt mondanak, mi lesz akkor a fényekkel?

Sorba vettem valamennyit.Fél óra alatt megfordultam. Alig, hogy hazaértem, ( nem égett le a ház) feltámadt a szél, a napot óriás viharfelhők takarták el, aztán egy fél óra múlva özönvízszerű eső mosta tisztára az utcát. Iszonyatos égzengéssel és szélviharral, több hullámban megjött a beígért rossz idő. Nem tudom, mi maradt ezekből a szép virágokból, mennyire tépázta meg őket a víz, a jég és a szél, de örülök, hogy csapot-papot hagyva, időben érkeztem, hogy megörökítsem az éledő, tomboló tavaszt.

Japánbirs