Nem félsz?

- Nem félsz? - kérdezted váratlanul.

Én persze úgy tettem, mint aki nem tudja, mire gondolsz, és ártatlan mosollyal az arcomon megkérdeztem:
- Mitől kellene félnem? - Tudtam, persze, hogy tudtam, hogy nem igazán hiszel ezekben a virtuális kapcsolatokban. Tudtam, mi a véleményed, mégis visszakérdeztem. Nem is maradtál adós a válasszal.
- Nem félsz, hogy ezek a netes kapcsolatok elvesznek valamit az életedből? Nem félsz, hogy a valós kapcsolataid rovására mennek?


Hosszan gondolkoztam, persze csak a látszat kedvéért, mert én ezt a dolgot már számtalanszor átgondoltam.
- Nem, nem félek! - mondtam, pedig ennél sokkal többet szerettem volna mondani. Hogy mondhattam volna el azt, amit Te, aki még nem voltál magányos, soha sem értenél meg? Hogy mondhattam volna el, hogy 'azok' ott, a világ másik végén sokkal közelebb állnak hozzám, mint némely valódi 'barátom'?
Talán igazad van. Félnem kellene. Vagy legalábbis, valamiféle szűrőt használni, de ismersz, túl jól ismersz ahhoz, hogy tudd: mindenki belefér az én nagy szívembe.
Te talán furcsának tartod ezeket a kapcsolatokat, mert nem engeded, hogy Veled hasonló történjen. Pedig nem kellene aggódnod, minden ember rátalál azokra, akik teljesebbé teszik ezt a szánalmasan unalmas, szürke, 'valós' életet.

- Nem. Tényleg nem félek!