Virágfotózás

Nehéz annak az amatőr fotósnak a helyzete, aki vadvirágfotózásra adja a fejét. Igaz, hogy a virágok türelmes jószágok, nem szaladnak el, nem repülnek fel a legváratlanabb pillanatokban, nem pislantanak bele a kamerába, de ... és de mindig van.
Ha jó vadvirágfotót akar készíteni az ember, nem árt, ha beszerez egy jó túracipőt, némi kis kullancsriasztót, megfelelő fényképezőgépet, térképet, valami alkalmatosságot, amire hasalni lehet. tájékozódik az éppen nyíló virágokról és azok élőhelyeiről. Ez utóbbi nem egyszerű feladat, ugyanis a védett vadvirágok élőhelyeit hét lakat alatt őrzik, csak hasonszőrű, közeli ismerősök árulják el a lelőhelyek hollétét, titoktartási fogadalmat kérve.
Tételezzük fel, hogy tudjuk hol és mikor nyílik az a vadvirág, amit oly régóta szeretnénk lencsevégre kapni. Jöhet az utazás, a kilométeres gyaloglás, a természet megörökítendő szépségei, mert ugye útközben is ad fotózni valót rendesen, és jó, ha az útleírást követve rálelőnk fotónk témájára.
Akkor aztán jöhet a hasalás.

Van amihez teljesen le kell hasalni, mert vagy nagyon apró a téma, vagy ki szeretnénk emelni a virág szépségét. Különben is  akkor szép a virágfotó, ha homogén a háttér, a virág uralja a képet, a figyelem nem terelődik másfele.

Kis szerencsével feldobhatjuk a virágfotóinkat élettel. Jól jön egy pók, pillangó vagy akár egy kis hangya is, máris különlegesebb lesz a végeredmény.

Érdemes körüljárni a témát, nem nehéz, mert tényleg nem megy sehova, és több nézetből lefotózni ugyanazt a virágot. legjobb a kora reggeli és késő délutáni időpont, amikor lágyabbak a fények, de sokat segíthet némi kis felhő is, ha megszűri a kemény fényeket. Ha nincs makróobjektívünk, akkor használjunk minél tágabb rekeszt, hogy a hátteret jobban elmossa. Sokat segíthet egy teleobjektív is, igaz, akkor számoljunk azzal, hogy távolabbról kell a témát megfogni :-)

 Akárhogy is van, nagyszerű dolog a vadvirágok fotózása, de... tudnunk kell, hogy ritkán találunk megfelelő fogadtatásra. Persze a hozzáértők, a vadvirágbolondok tetszikelik a képeinket, de fotós oldalakon nem fogunk osztatlan sikert aratni velük. Ha eldöntöttük, hogy ezt akarjuk, kárpótol bennünket a szépség, a jó levegő és a tudat, hogy tettünk valamit ezekért a kedves növényekért.

Néha csak

Néha csak menni kell, hagyni, hogy vigyen a lábad. Még akkor is, ha meredek az út, vagy akadályokkal van tele. Akkor is, ha nem tudod, mi vár a végén, lesz-e egyáltalán vége?

Van úgy, hogy kövek között vezet, vízparti fövenyen. Megállhatsz egy pillanatra. Nézheted, mint rohan el a folyó, de te maradsz, és léphetsz tovább, jöhet a következő út.

 Olykor erdőbe vezet, Nem látni tisztán a fáktól. Pedig jó lenne haladni, de olyan rémisztő az ismeretlen. Idegen hangok, megugró vadak, félhomály. Innen is megyünk tovább.

Ha elrettent a sötétség, amikor nem tudod, hogyan tovább, gondolj arra, hogy minden út véget ér egyszer,

és a végén ott vár valami különleges, amit úgy hívnak béke.