Anya és lánya

Ősz a hegyen

Ősz

Már tényleg itt van. Már nem ólálkodik, nem kopogtat, egyszerűen csak belép a kapun, birtokba veszi életünket. Bemászik a ruhák repedéseibe, az ablakok keretei közé. Álmos dermedtséggel ébreszt és homályos fásultsággal búcsúzik. Színes ruhába öltözteti a természetet, meleg ruhába az embereket. Lángot lehel a kandallókba, édes, fanyar illattal tölti meg az orrokat, finom gyümölcsökkel a kamrákat. Ősz. Borongós, színes, nyugodalmas.

Egykor

Egykor fenségesek voltak, monumentálisak. Élettől duzzadók, árnyékot adók. Befogadók és eltakarók. Egykor zöldek voltak és rozsdavörösek, ágasak és bogasak. Egykor éltek. Ma halottak. Korhadtak és szomorúak, színtelenek és mosolytalanok. Nincs már árnyék, nincs már szín, nincs csicsergés. Nincs már vidámság, csak szomorúság. A végtelen szomorúság és halál. Fák. Élettelen, halott fák.

Belvárosi séta

Szerette ezt a várost. Szívesen sétálgatott az utcákon, elnézegette a házakat, a palotákat, a szobrokat. Elüldögélt a folyó partján, szeme itta a fák zöldjét, a háztetők színességét. Szavesen nézegette az embereket. Tudta melyik siet, melyik kóricál ráérősen. Rámosolygott a vidám diákokra, a botjukra támaszkodó öregekre. Beszívta az illatot. A vanilia és avar illatát. Jó volt Neki itt. Nagyon jó.

Terményáldás

Virágdíszbe öltözött szobrok. Napsárga, vörös és zöld. Szivárványos színei a temészetnek a város szívében. Aszfalttenger közepén két napig. Süni szájtátva nézte a virágkaput, a füzéreket és csokrokat, az ősz szemet káprázattó csodáit. Öröm volt itt a téren. Öröm és káprázat. Csoda volt itt a téren. Két napig. És az év többi részében?

Ősz

Ősz. Feltartóztathatatlan, követelődző, színes, gazdag, fenséges és szomorú.Minden egyben, amiről egy Süni álmodhat. Minden érzéket elbűvölő, csodálatos. Színek, illatok, hangok. Mégis valahogy olyan fájdalmas és végzetes. Előjele valaminek, ami fagyos és hideg, színtelen és szürke. Süni elnyújtózkodott még egy kicsit a gyengülő napsütésben, hogy új erőre kapva belegázolhasson a fanyar illatú avarba. Milyen szép is az élet!

Vörös

Amikor a nap vörös tintával rajzol az égre, amikor vér festi a felhőket, amikor narancsos ábrándok kergetik egymást, amikor az elmúlás közeleg, az szép, nagyon szép, gondolta Süni . Aranyfelhők cikáznak szerteszét, bíborpalástban feszítenek a fák, a hegyek narancssüveket kapnak ajándékul. Meg kell állni a véres ég alatt, meg kell állni imádkozni, mert ennyi szépséget meg kell köszönni. Gyönyörű vagy Világ! Egyszerűen gyönyörű!

Napfelkelte

Ma is csak olyan álmosan, lustán jön fel a nap, gondolta Süni, ahogy a buszra várva szemlélte a csodát. A színek játszadozást, a felhők fodrozódását, az éledő város színeit. Másodpercről másodpercre öltözött fel az ég, vette fel ruháját. A bíbor palástot, az aranyló kalapot, a vörös nadrágot. Komótosan öltözködött, minden darabot sokáig forgatott a kezében. Elmélázott kicsit, kinézett az ablakon, majd rohamléptekkel fejezte be a készülődést. Egy futó pillanat és megjelent Ő. A nap. Egy pillanat alatt lett a sötétségből világosság.

Ablakok

Ablakok. Ablakok a világra. Szélesek, keskenyek, üvegesek, nyitottak és zártak. Akár az emberi szívek, gondolta Süni. Időnként vakok, időnként egyszerűek, aztán agyoncicomázottak. Van, amelyik csupa derű, van, amelyik merős sivárság és szomorúság. Sugárzásuk van, hívogatnak és marasztalnak. Van bennük valami vonzó, valami megfoghatatlan szépség még akkor is, ha semmi dísz, semmi pompa nem keretezi őket. Akár a szemek. Megmutatja a jellemét a háznak. Áramlásuk van. Valami finom kisugárzás, valami megfoghatatnak alázat. Még öregen, viharverten is szépek, még így is sugárzóak.

Naplemente

Egyre rövidülnek a napok, gondolta Süni, miközben belenézett az aranyló naplementébe. Az égen felhők jártak valami szédületes táncot. Ritmusa, bája volt az előadásnak, mégis egyfajta szomorú, kétségbeesett, utolsó nyári próbálkozása volt ez a Teremtőnek. Kicsit visszacsalta a nyarat, de már jelezte az őszt, amint a fák koronáját rőtvörösre színezte búcsúzóul. Isten veled Nyár! Isten hozott Ősz!

Játék

Időnként játszuk az életet, gondolta Süni. Játszuk, mert játszani jó. Önfeledt vidámsággal lépjük a lépést, pillanatra feledve mindent, ami kellemetlen, ami fájó. Egy kósza pillanatra gyermekek vagyunk újra, boldog gyermekek. Kiknek még boldogság a felröppenő labda, a színes golyó, kiknek kincs a hajtogatott papír csákó. Játszuk az életet. Lépjük a lépést, dobjuk a kockát, terítjük a lapot, hajítjuk a labdát, fújjuk a buborékot, öltöztetjük a babát, színezzük a képet, harcoljuk a háborút, építjük a vasutat, sütjük a homok süteményt. Játszuk, igen játszuk az életet.