Süni és a napfény

Süni úgy volt a napfénnyel, mint az esővel. Nagyon szerette. Szerette a színeit. A meleg sárgákat és pirosat, a hajnali derengés fehérségét, a hidak aranyát, amiket a lemenő nap fest a vízre. A téli nap küzdelmét és élni akarását, ahogy dacol az elemekkel, a felhőkkel és csak-csak megmutatja gyenge karimáját. Süni egyszer átélte a teljes napfogyatkozást. Már felnőtt nő volt, mégis megijedt, mégis csupa szorongás volt az a két perc, amíg meghalt a nap. Mert mi lesz, ha egyszer nem jön vissza, ha egyszer elfelejt felkelni? Süni reggelente köszön a napnak. Csak, hogy tudja, szívesen látják, csak, hogy eljöjjön holnap is.