Az elmúlás mindig gyötrelmesen fájdalmas, gondolta Süni, miközben sorra jelentek meg a képek. Legyen szó tárgyakról, növényekről, állatokról, emberről, mind egy kicsit olyan, mintha egy pillanatra megszűnne a világ. Mint egy légüres tér. Mélységes szomorúság és fennköltség, ezt érzi az ember, amikor a halál közelében van. Valami megmagyarázhatatlan düh feszíti belülről, ugyanakkor végtelen nyugalom árad szét az ereiben. Nyugalom? Beletörődés? Talán fejhajtás Isten akarata előtt. Ez így rendeltetett.
2 megjegyzés:
Az elmúlásba is bele kell törődni.
És a fájdalom is elmúlik egyszer.
A szépre kell emlékezni mindig.
Az élet, nagy körforgása, tudjuk,
belenyugodni mégsem lehet! Mégis tiltakozunk ellene!
csizi
Megjegyzés küldése