A NŐ

Lassan, kiszámított mozdulatokkal készülődött. Hosszasan áztatta testét a forró, mandulaolajtól illatozó vízben. Hódítani akart, ma mindennek tökéletesnek kell lennie.

Fürdés után felvette a csipkés, szinte áttetsző fekete melltartót a hozzá illő alsóval. Belenézett a tükörbe, aztán hirtelen meggondolta magát, ledobta a falatnyi fehérneműt, hogy egy másikat vegyen fel helyette. Vöröset. Mint a körmén a lakk. Elégedett volt a látvánnyal.

Lassú, finom mozdulattal, centiről centire húzta fel a testszínű harisnyát, combjára igazította a vörös harisnyakötőt.

 Hosszú ideig válogatott a ruhák között. Először fekete szoknyát húzott, éppen csak a térdéig érőt, aztán visszatette a helyére. Túl konzervatív a mai naphoz. Következett a meggyszínű harangszoknya, ami láttatni engedi formás lábait. Alkalomhoz illő választás. Jöhet a blúz. Mindent takarjon, de sokat sejtessen. A könnyű, vajszínű, muszlin inget lazán a szoknyába tűrte, a felső két gombot kigombolta, hogy jobban látszódjon a rubin nyakék, amit ügyes mozdulattal akasztott a nyakába. Hozzá ugyanolyan fülbevaló, gyűrű.

 A haját először laza kontyba tűzte a tarkóján, de meggondolta magát, hagyta, hadd éljék a fekete tincsek a saját életüket, csupán egy vékony aranylánccal tartotta kordában őket. Következett a szolid, délutáni smink, a leheletnyi szemfesték, a szempillák kiemelése, egy kis púder az arcra, vörös rúzs, egy cseppnyi könnyű parfüm a csuklóra.

Kényelmes cipőt választott. Könnyű, rubinokkal díszített papucscipőt, aprócska sarokkal. Indulás előtt még hóna alá vette a cipőjével azonos mintájú laptáskáját, egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben, aztán leakasztotta a fogasról a gondosan kikészített égkék burkát, belebújt és kilépett az ajtón.

Ma hódítani akart.

S.T.É.G.-es jéték 

Fotó: internet