Születés

Nem értette, mi történik vele, de, hogy valami történik, abban bizonyos volt. Apró testében érezte a változás kényszerét. Valami húzta, siettette fel-fel, egyre magasabbra. Először tiltakozott is egy kicsit. Félt az ismeretlentől. Nem és nem!

Talán, ha valaki elmagyarázná... Talán, ha anya itt lenne.

 De nem volt anya, nem volt senki, aki választ adott volna a kérdésekre. Csak törekedni kellett fel és fel, nem lehetett megállni.

Voltak időszakok, amikor enyhült a kényszer, nem kellett olyan erősen nyújtózkodni. Olyankor hideg volt. Aztán ismét valami melegséget érzett, és azt a valamit, ami parancsolt apró testének.

Először sötét volt. Egy idő múlva - bár ő nem tudta, hogy ezt időnek hívják - fényesség lett. Csiklandozó, erőt adó fényesség. Ezt szerette, ez jó volt. Ilyenkor az az aranyszínű valami cirógatta, becézgette, babusgatta.

Később az aranyszínű valami elbúcsúzott, és jött helyette egy ezüst ruhás. Ő komor volt, hideg és fagyos, és egyáltalán nem simogatott. Olyankor a kényszert sem érezte.

Körülnézett. Milyen érdekes! Nincs egyedül! Körülötte kicsi, zöld kezű, sárga fejű valamik illatoztak. Milyen izgalmas! El sem tudott képzelni ennyi szépséget, mint ami körülvette. De vajon milyen lehet ő?

Akkor a harmatcsepp tükrében hirtelen megpillantotta magát. Egy sárga színű, zöld levelű krókusz nézett vissza rá mosolyogva. Kihúztam magát, megszemlélte pompás sziromleveleit jobbról is, balról is, majd boldogan felsőhajtott.

Istenem! Milyen gyönyörű az élet!