Hiába rossz idő, kellemetlen hideg, szél és záporeső, a virágokat megtéveszteni nem lehet. Tavasz van, vagy mifene. Tegnap húgomékhoz mentünk Szentivánra. A szomszéd néni háza előtt egy hatalmas, virágba borult cseresznyefa kellette magát. Alig köszöntöttem a ház népét, mentem fotózni. Amíg süt a nap, gondoltam, addig kell megörökíteni a hófehér virágokat. Joli néni sem váratott magára sokáig, gyanakodva méregetett, majd megszólított.
- Mit csinál?
- Fényképezem a virágokat.
- Nem nyúl hozzá?
- Dehogy, csak olyan szépek, muszáj lefényképeznem őket!
- Akkor jó, de azért figyelek! - és nem mozdult, míg be nem mentem a házba. Hiába, a Joli néni már csak ilyen gyanakvó természet.
Azután hátramentem a kertbe. A húgoméknak óriás kertjük van, tele válogatott szépségekkel. Igaz, két évvel ezelőtt a belvíz hatalmas károkat okozott a díszfákban, de azóta újra teljes pompájában zöldell és virágzik fű, fa bokor és virág. Nem tudom biztosan, hogy a következő virágok mifélék, de a formájuk, az alakjuk és a tisztaságuk csalogató.
Talán meggy? Vagy már alma? Legközelebb kiderül...
 |
Ezt a furcsa, tulipán szerű virágot sem tudom nevén nevezni, de olyan szépen sütötte a nap, hogy kénytelen voltam megörökíteni. Szeretem az ilyen magányos szépségeket. Annyi báj, annyi finomság van bennük! Ha még a fények is jó szögből érkeznek, akkor érdekes képeket lehet készíteni róluk.
A babarózsa a kerítés túloldaláról hívogatott, - nem a Joli néni felől, az ő szemében csak a haszonnövénynek van becsülete, virágot csak magáért soha nem ültetett - neki kicsit erős volt még ez a kevéske napsütés is, de apró galacsinszerű virágai kiabáltak, hogy fényképezzem már le őket is még mielőtt megfagynának ebben az áprilisi hidegben.
1 megjegyzés:
Szépek a virágok, szépek a képeid!
Nemrég panaszkodtam Neked, hogy nem tudok írni a blogodba! Most úgy változott a helyzet, hogy szinte csak Hozzád tudok írni!
Már ha megtalálom a blogodat - mert még néha még most sem teljes az olvasott blogok listája.
Megjegyzés küldése