New York, Nyújork …

Az esélytelenek nyugalma.

Hajnali ébredés, várakozás a peronon. Hideg kezével fojtogat a reggel.

Gondolattalan utazás. Szürke párába vesznek az elsuhanó városok.

Olvasnék, de a betűk megmakacsolják magukat. Egyesével vonulnak ki az ülések közötti térre, aztán befurakodnak a szomszéd újságjába. Hagyom őket.

Érkezés.

Unott arcok az aluljáróban. Vattakabátjában, falnak dőlve szundikál egy hajléktalan.

Találkozás.

Egymásba vágnak a szavaink. Sok a mondanivaló.

Robog velünk a busz. Nem látunk a tájból semmit. Nem is érdekes. Egymásra figyelünk.

Az ellenőr kedves. Mosolyog.

Szép ez a nap.

Duna korzó.

Emlékek ébrednek. Kattog a gép. Az emlékeknek könnyű, jönnek, ha jönni akarnak. Lassan haladunk. Kacsákat nézünk szökőkútnyi vízben. Aztán a kacsák néznek minket.

Bazilika.

Felhőbe kúszik a torony. Jó lenne bemenni. Egy csendes imára.

Az esélytelenek nyugalma.

Zsinagóga.

Tudjuk csak, hogy ott van, de folyton elmegyünk mellette. Nem találjuk.

Van viszont játszótér. Festett házfalakkal. Kacagó gyerekek az alig zsebkendőnyi zöld gyepen.

Kerítés.

Bezár, vagy inkább ki? Jó lenne tudni.

Az utca végén kocsma. Nincs már füst, csak zene, ragacsos padló és önkiszolgálás.

Shrek.

Valami lehetetlenül zöld ital. Generációs különbségek. Valaki azt mondta, ez jó.

Jó a beszélgetés. Az italt félreteszem.

Majdnem egy évi téma vár ránk, rövid az idő.

Blaha.

Alacsonyan röpködő galambok, szemét és kéregetők.

Elbúcsúzunk.

Köszöntelek.

Várunk még valakit.

Oldódik az esélytelenek nyugalma. Valami furcsa hiányérzet van bennem. Talán készülnöm kellett volna.

New York kávéház.

Pompa, gazdagság.

Tisztaság.?

Barátságos fogadtatás. Csendes zug, feszült figyelem.

Újra nyugalom. Nézem az aranyozott mintákat a falon. Nyugati hangulat.

Kapucsínót iszunk. Mézzel. Süteményt majszolunk hozzá.

Nincs internet kapcsolat.

Soha nem volt az írásra négy órányi időm. Nem tudok mit kezdeni vele.

Egyre világosabb, hogy nem véletlen az esélytelenek nyugalma.

Mindenki ír.

Nincs esélyem.

Sokaknak nincs.

Vége.

Ötven írás várja az egy percnyi figyelmet. Sokan hiába.

Talán, ha valami zöldségről írtam volna, vagy valami nagyon ütős és elvont novellát.

New York kávéház.

Csupa pompa. Teltház.

Ezerkettőszáz egy kávé. A többit meg sem mertem nézni.

ű

Vörös szalon.

Irodalmi kávéház.

Ülök az utolsó sorban. A vidéki élet hátránya.

Nagyon irodalmi kávéház. Alig értek belőle valamit. Hiányos a műveltségem.

Téged szórakoztat. Igaz, most nem kellene nevetni. Egy nagyon hosszú versről van szó.

Kiosonunk.

Séta a Keletiig. Ezer éve ismerlek, pedig csak ma találkoztunk.

Az esélytelenek nyugalma.

Nem hiányzik az eredményhirdetés. Reménytelen.

Gyorsvonat.

Fiú kéredzkedik a fülkébe. Egyetemista.

Beszélgetünk.

Generációs különbségek.

Jó ez a semmiről folytatott csevej. Megy az idő. Észre sem veszem a városok fényeit.

Együtt szállunk le.

Ketten indulunk tovább két irányba. Te jobbra, én balra.

Este aztán sokáig peregnek a képek. A fülemben szól a zene.

Itt is New York, ott is Nyújork.