Sárkányos

Azt mondod, sárkány vagyok. Nem is akár milyen, hanem házi.

Én nem tudom, milyenek a házisárkányok, de ha szabad megjegyeznem, akkor én szívesebben hívatom magam boszorkánynak, arról legalább van némi kis fogalmam. Mert valljuk be őszintén, nem árt, ha tisztában van az ember az elvárásokkal.

Boszorkányos ügyességgel keverem például a rántást, miközben fél kézzel mosogatom a poharakat, aztán teregetek, felmosok, kivasalok pár pólót, lefényképezek néhány katicabogarat, meglocsolom a virágokat, pogácsát sütök, szendvicset csomagolok, port törölök, elszaladok a boltba, sorba állok a postán, elhessentem a macskát.

Mit csinál ezalatt egy házisárkány? Zsörtölődik talán, hogy a gyerek már megint nem mosogatott el maga után, valaki a zsebében felejtett egy papírzsebkendőt, így most tiszta szösz az összes fekete ruha, hogy soha senki nem viszi ki a szemetet, nem mossa ki a fürdőkádat, hogy kecsöpös lett az új terítő, valaki behozta a szőnyegre a sarat, elfogyott a tejföl, pedig az feltétlenül kell a főzelékbe?   Lehet, hogy nem is ezek a dolgok idegesítik? Talán a számlák az asztal sarkán, vagy a főnök hülye beszólása, vagy egyszerűen csak fáradt, mert a munkából szalad a munkába, hogy aztán otthon szomorúan vegye észre, hogy nélküle megáll a világ?

Hívj inkább boszorkánynak, és vigyázz rám, hogy ne legyen belőlem sárkány. Se hétfejű, se házi, mert egyik sem lennék szívesen.