Ma esős, szomorú reggelre ébredtünk. Az ilyen időben semmihez sincs kedve az embernek. A napi rutin, a kötelező dolgok elvégzése után arra gondoltam, körülnézek a gépemen. Nem gondoltam kincsekre, csak néhány régi képet néztem sorba, túl sok van már a gépen, ritkítani kellene, vagy átnézni, lehet-e vele valamit kezdeni.
Találtam is néhány feledettet. Akkor bújt belém a kisördög. Vettem néhány semmit mondót és elkezdetem vacakolni velük. Semmi határozott szándék, csak lássuk, miből lesz a cserebogár.
A múlt héten hazautaztam a szüleimhez. A hegyen laknak, ahova egy mélyút vezet. Egyik oldalon bástya, másik oldalon akácos. Soha ennyi pókhálót nem láttam, mint azon a napon. Reggel esett néhány csepp eső, így jótékony vízcseppek tették még érdekesebbé a pókháló szövevényét.
Kezembe akadt még egy régi naplemente. Kicsit homályos, kicsit sok volt rajt a fekete. Miért ne lehetne, gondoltam, úgy vágni, hogy csak a lényeg látszódjon. Valami sejtelmes homályosságot adni neki, ami fokozza a hangulatot? Az eredmény fotós szemmel nem lett túl jó, de ha a másik szememmel nézem, határozottan kedvemre való.
Ezekről a nyújtottan vágott képekről aztán eszembe jutott a minapi vihar. Késő este érkezett, feketébe vonva mindent, Aztán két felvonás között a nap kidugta kicsit a sugarait, megfestve néhány vékonyabb felhőt, fityiszt mutatva a borongós viharnak. Ezen a képen nem változtattam, ezt már akkor is így vágtam, amikor elkészült.
Aztán itt van egy másik. A szeretett gyirmóti táj. A zöld és a kék színei. Soha nem lehet megunni. Emlékszem, futni mentem a hídon túlra. Szikrázóan sütött a nap, bárányfelhők terültek el lustán a Holt-Marcal fölé. A béke szigete.
A következő képre nem emlékszem. Nem tudom pontosan hol készült, azt sem, hogy milyen körülmények között. Vihar készült, az biztos, talán kocsi ablakából lőttem. Minden esetre megvágtam az amúgy jellegtelen képet, és ez lett belőle. Ki-ki döntse el, jót tett-e neki. Tudom, ehhez jó lenne látni a kép eredetijét is. Ezzel nem untatnak.
Ennyit mára az én esőnapos takarításaimból és felújításomról. A következő esőnapon újra jelentkezem
3 megjegyzés:
Hasznos dolog néha átnézni a régi képeket. Az eredetit mindig tartsd meg, ha nagyon sok összejön, írd ki DVD-re vagy külső vincseszterre. Én ezt teszem.
Én is hasonlóképpen cselekszem, de valamiért jobban szeretem egy csomóban látni őket. Most egy külső merevlemezre gyűjtök :-)
Azt mondta a nagybátyám: " Ha a festményed nem szól semmiről, fogd a fűrészt és vágd le a felesleget!"
A képeid jók lettek!
Megjegyzés küldése