Az újévi fogadalmakról

Azt előre kell bocsájtanom, hogy nem vagyok az újévi fogadalmak híve. Egyáltalán semmilyen fogadalomnak nem vagyok híve. No, nem azért, mert olyan rettenetesen nagy önfegyelembe és energiába telne megtartanom őket, ne adj Isten, olyan felületes lennék, hogy azonnal törlöm a memóriámból, amint kiejtem őket a számon. Nem, erről szó sincs. Csupán annyi a bajom velük, hogy képtelen vagyok megtartani őket. Rajtam kívülálló okok miatt.

Megértem én, ha azt mondod, hogy mindenki úgy osztja be az idejét, ahogy akarja, és ha már beosztotta, azt arra fordítja, amire kedve tartja. Sokszor nem is az idő az, ami gátat szab ezeknek a fogadalmaknak, hanem az úgynevezett egyéb körülmények. Olyanok, amiknek eszük ágában sincs tudomást venni arról, hogy valami nagyon fontos, és halaszthatatlan fogadalom teljesítése van éppen folyamatban. Miről jutott ez éppen most az eszembe? A futásról, jobban mondva éppen annak a hiányáról.

- Ebben az  évben komolyabban kellene vennünk a futást - szólít meg a barátnőm két akadozó lélegzet között – teljesen kijöttünk a formából, látod? A múlt héten is, ha kétszer el tudtunk jönni. Alig jönnek fel rám a ruháim. Rajtad is feszül a farmer újra.

- Az egy másik farmer, te!  – szóltam vissza tettetett haraggal, pedig nagyon jól tudtam, mire gondol - Szóval, azt mondod, híztam?

- Legalább heti négyszer el kellene újra jönni! A hét vége szabadnap, de a többi estén megpróbálhatnánk időt szakítani rá, nem gondolod?

Ennyiben maradtunk. Az eszem tudta, hogy igaza van, mert futni több szempontból is jó dolog, de féltem mégis kimondani hangosan, hogy – Rendben, fogadjuk meg, hogy az új évben hetente legalább  négy alakalommal futni megyünk.

Féltem, mert az már többször bebizonyosodott, hogy kimondani rossz ómen. Egy hétig ment a dolog. Aztán hiába futottam olyan gyorsan, és kitartóan. mégis utolért valami vírus. Hidegrázás, nátha, fejfájás. Húzott az ágy, forgott a szoba, és ráadásnak még jött a lelkiismeret furdalás is, hogy nem is egy, de azonnal két fogadalom fog elúszni az én rossz immunrendszerem miatt. Micsoda szégyen, hogy már az első héten fel kellett adni az elhatározásunkat.

Ez így megy már egy ideje. Átok ül rajtam, vagy mifene, de amint elhatározok valamit, az időjárás, valami nem várt családi esemény, vagy valami betegség egyszerűen keresztülhúzza a számításomat.

Amint fogom a fényképezőgépet, hogy elinduljak egy jó kis fotótúrára, beborul az ég, vagy éppen olyan erős napsütés kerekedik, hogy képtelenség egy normális képet készíteni. De az is megeshet, hogy egyszerűen lemerül az akkumlátor, a pótkütyü meg otthon felejti magát.  Eltervezek egy csajos napot a lányommal? Kis plázázás, vásárolgatás, vagy csak egy forró csoki valahol. Biztos, hogy akkor kell hazasietni, mert jön a vízóra leolvasó.

Ha szombaton kirándulni készülünk a hegyekbe? Pénteken este szakadni kezd az eső.

Amint eltervezem, hogy a hétvégét olvasással és alvással töltöm, csörög a telefonom, és férjek gyöngye megkérdezi, mit főzök vasárnap, mert jönnek a szülei.

Emlékszem, így volt ez már gyerekkoromban is. Ha a barátnőimmel találkozót beszéltünk meg délutánra, akkor kirajzott egy család méh, amit sürgősen be kellett fogni, vagy nyitva maradt a tyúkudvar ajtaja, és a 20 tyúk ezer felé szaladt. Ha megfogadtuk, hogy a Fecske őrs szombaton hóvirágozni indul a Viszlóra, akkor az öcsém sírni kezdett, hogy ő is jönne, ami képtelenség egy őrsi kiránduláson, ismerve az út hosszát, és kisöcsém akkori állóképességét. Aztán ott a Pityu és az első szerelem. Sokáig csak sétáltunk kézen fogva. Aztán megbeszéltük, hogy a másnapi nagyszünetben megcsókoljuk egymást. Persze ez is semmivé lett, mert Magdi néni pont arra a szünetre hívta össze az őrsvezetőket.

Középiskolában? Két fiúba voltam szerelmes egyszerre. Mire eldöntöttem, hogy a Gyurit választom, behívták katonának. Mielőtt felült a vonatra, megfogadtam neki, hogy lesz, ami lesz, az esküjére elmegyek. Szolnokra vitték, az ország másik felébe. Az indulás előtti nap hívtak telefonon, anyámat bevitték a kórházba.

Aztán megfogadtam azt is, hogy megtanulok angolul. Jártam is tanárhoz vagy két órát. Mire kezdtem volna komolyabban venni a leckéket, a tanárom elköltözött egy másik városba.

Végül itt az írás. Szinte hetente fogadom meg, hogy mindennap írok, ha többet nem is, pár sort. Persze, a harmadik napon lefagy a gépem, vagy éppen valamelyik gyerekemnek van rám sürgős szüksége, egy barátom jelentkezik be MSN-en, vagy csak egyszerűen nem jut eszembe egy árva mondat sem.

Száz szónak is egy a vége, nincs nekem szerencsém a fogadalmaimmal. Így aztán csak annyit fogadtam meg az új évben, hogy semmiféle fogadalmat nem teszek, hiszen úgyis felesleges. Jöjjön, aminek jönnie kell, fogadalom és szent esküvés nélkül.