Süni gondolt egyet, és elindult világot látni. Mindig is kíváncsi ember volt. Szerette magába szívni a sok-sok érdekességet, amit a világ nyújthatott. Most is ezt tette. Egyre másra raktározta el a pillanatokat, azokat, amiket érdemes volt és azokat is, amiket nem. Majd szelektál, gondolta, persze kidobni soha semmit nem tudott. Dobozokba csomagolva ott feküdtek szépen a szíve egy rejtett zugában, hogy egyszer talán szükség lesz rájuk. Ott kukucskáltak a magas hegyek zöldellő ormai, a tenger és az ég vakító kékje, a modern szállodák hűvöse, az óvárosok elhagyott utcái, és az emberek. Érdekes arcok, akik valamiképp kedvesek voltak Süni szívének. Pillanatok. Soha vissza nem térő pillanatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése