- Nézd meg a képeimet! – szóltam egy nap hirtelen – Szerinted
melyik vagyok én? Melyik kép vagyok leginkább?
Ez a hirtelen emelkedő,
havas hegyoldal? Az a kőszikla talán, vagy a felhőkbe burkolózó hegyorom? Az a
fekete – fehér, düledező, öreg romház, vagy az a piros virág?
Melyik?
Tarka szárnyú pillangó inkább, vagy a magányos fa a folyó
partján? A narancsszélű felhő, vagy a dupla szivárvány? Eltaposott csikk,
grafiti a házfalon, vagy a repülőgép szárnyán megcsillanó napsugár?
Mi vagyok, mondd!
Virágok közé búvó csiga, vagy madár, aki a szárnyait
próbálgatja? Botjára támaszkodó nagyanyó, vagy fiatal bakfis, kinek hajába kap
a szél? Folyó vagyok, vagy inkább tenger? Forrásvíz, vagy esőcsatorna? Lejtő? Emelkedő?
Égig érő fenyőfa, vagy inkább alma, ropogós?
Buja rózsa, apró virágú pipitér? Mérges pulyka talán, vagy
szorgalmas méh? Tavasz vagyok, sokszínű, vagy inkább tél, hideg és fehér?
Színes levelű, őszi erdő, vagy nyári mezőn hajladozó kalász? Magányos farkas,
vagy csoportban totyogó bárány talán?
Olyan jó lenne tudni!
3 megjegyzés:
Zsóka, nem is baj, ha Te nem tudod!
Biztosan van, aki tudja, és ő boldog ettől!
Jó lenne tudni, hogy igazad van. :-)
Én margarétát választottam hozzád, amikor a pályázati novelládat olvastam. Mert te is olyan szép, tiszta vagy. :)
Megjegyzés küldése