Rossznak lenni jó

Komolyan mondom, megüt a guta. De tényleg! Most jövök az apámtól, és ahelyett, hogy megdicsért volna, két hónap szobafogságra ítélt. Csupán csak azért, mert eljátszogattam egy kicsit azokkal a facsemetékkel ott lenn a pusztában. Kinek fájt az, hogy egy kicsit bolondoztam? Biztos a hülye húgaimnak. A bezzeg gyerekek! Úgy, de úgy utálom őket! Már a nevük is tiszta röhej. Májusi eső és nyári zápor. Ahogy ezek ketten pipiskednek, meg hízelegnek az öregnek! Soha semmi csínytevés, csak mindig jó jegyet hozni, meg dicséretet. Szánalmas!

Rossznak lenni igenis jó! Olyankor az ember erősnek érzi magát, hatalmasnak, Senki ember fia meg nem áll előttem, mindenki menekül, rohan. Én meg csak egy jót röhögök rajtuk, és kicsavarom az esernyőt a kezükből. Micsoda jó móka! Erre aztán azt mondja az apám, hogy nekem nem az a dolgom, hogy kárt tegyek a földön, hanem, hogy megtisztítsam a levegőt a pollenektől, megitassam a növényeket, meg ehhez hasonlók.

Szerintem ezek a dolgok tök unalmasak! Sokkal izgisebb hordókat dobálni, fákat csavarni ki tövestől, villanyvezetékeket szaggatni, jéggel dobálni meg az embereket, meg a vacak növényeiket. Aztán meg ott vannak azok a gyönyörűséges vitorlások. Tudjátok, milyen szépen táncolnak, ha én úgy akarom? És én miért ne akarnám úgy? Most mondjátok, hogy nincs igazam!?