Mindig együtt

Véget ért Diara pályázata. Nagy örömömre az én írásom megosztott második helyezést ért el. A pályázat címe: Visszatérés

Hé, Te!

Igen, te ott, azon az asztalnak látszó valamin, figyelnél rám egy kicsit?

Rohadtul unom ezt az egyhangú sivítást. Szétszakad a dobhártyám, még a végén megfájdul a fejem! Mindig érzékeny voltam az ilyen magas hangokra. Persze ez Téged abszolút nem érdekel, mi?  Mozdulj már meg végre!  Nem zavar, hogy az a csinos kis szöszi kétségbeesetten rohangál össze-vissza? Nem? Az sem, hogy az öreg doki most készül beléd vezetni egy atomerőművet? Ilyenkor úgy tudlak utálni!

Nem hiszem el, hogy ez éppen velem történik meg, és éppen most!  Mondd, mit vétettem én ellened? Mi a fészkes fenéért nem tudod te soha azt csinálni, mint a többi, megjegyzem, normális ember?

Kinn hétágra tombol a tavasz. Éled a természet, meg minden, te meg fogod magad és bekrepálsz itt nekem. Eszedbe sem jutottam egy pillanatra sem, mi?

Halkítsa már le valaki azt a hülye monitort! Az ember még gondolkodni sem tud normálisan ebben a zajban. Egy kis pittyegés, zene lenne füleimnek, de ez a monoton sípolás megőrjít!

Tudom, tudom, te ezeket a fülsiketítő zenéket szereted. Hiába mondtam, hogy meg fogunk süketülni, oda sem bagóztál! Sohasem figyeltél rám, beszélhetett neked az ember, csak üvöltsön a metal, legyen cigi, hideg sör és forróvérű nők. Na meg a motor.

Most itt az eredménye, látod? Fekszel itt mozdulatlanul, mint egy rakás szerencsétlenség. Nem dobog a szíved, levegőt csak akkor kapsz, ha beléd pumpálják. Mi jó neked ebben? Már teljesen elkábultam a sok gyógyszertől, amit beléd nyomtak. Haver! Fel kellene kelni! A krimóban a Jucika már kikészítette a sörünket.

Figyi! Látod a kis szöszit?

Persze, hogy nem látod, ahhoz ki kellene nyitni a szemed! Pont olyan, mint az a kiscsaj volt az építőtáborban. Tudod! Akivel először csókolóztál az ebédlő mögött. Milyen esetlen, mennyire béna voltál! Kihívtad, hogy együtt nézzétek meg a naplementét. Micsoda romantika! Jobb ürügyet is kitalálhattál volna, nem gondolod? Tényleg, láttál te abból a naplementéből valamit egyáltalán?

Milyen sokáig tartott, míg végre valahára egyáltalán átölelted, pedig egy kicsit sem volt ellenére a dolog. Emlékszem, egész nap ott tébláboltál a brigádjában. A harmadik nap haza is akartak küldeni, mert nem teljesítetted a normát. Pedig teljesítetted te, csak másféle normát. Na, vigyorogj már egy kicsit!

Jézusom! Mi ez? Ne, csövet tényleg nem kéne dugni a torkodba! Attól mindig halálfélelmem van. Talán a születésedkor a nyakadra tekeredő zsinór az oka, vagy nem tudom, de nem bírom, ha valami a torkodat birizgálja. Na, hallod, akkor egy lyukas garast sem adtam volna az életedért! Percekig csak feküdtél, mint egy kosár szilva. Már éppen le akartak takarni egy lepedővel, amikor elnyávogtad magad. Rohadt szerencséd volt, hogy éppen ott voltam  és beléd költöztem. Tudom, ez olyan szentimentális butaság, és ha nem lennél olyan fafejű, vigyorognál rajta rendesen, de szeretném, ha most is nyávognál egy kicsit.

Nem tudom, most valami olyasmi érzésem van, mintha tanácstalanok lennének ott lenn.

Követelem, hogy hívják ide Doktorhaust, de minimum Kovácsot a Vészhelyzetből! Béna egy banda! Ennyit vacakolni az ember gyerekével. Semmi PetScan, vagy MR? Már abban is erősen kételkedem, hogy egyáltalán valaki ért itt az orvosláshoz! Pancserek!

Figyi! Tudod, milyen jó itt ringatózni a lámpák fölött? Mint ott, a viadukton. Szó, ami szó, akkor kicsit tele volt az alsóm, de hihetetlen élmény volt leugrani a magasból. Egy darab gumi, néhány méter szabadesés. Király! Akkor már a barnával lógtál. Azzal a hosszú combú, zöldszemű szépséggel. Egy hétig mást sem hallottunk tőle, csak, hogy milyen király vagy, észvesztően bátor, valóságos szupermen. Dagadtál a büszkeségtől. Menő lettél alig egy óra alatt.

Te, nem szólok még egyszer! Zsibbadtra beszélem a szám, aztán válaszra sem méltatsz! Ha nem szólalsz meg, úgy itt hagylak, hogy a lábam sem éri a földet! Ahogy a tesót hagytad ott az oviban. Elfagyiztad az időt a pufók vörössel, aztán elhúzott az orrod előtt a busz. Figyelj kisapám, most itt van a busz, ezt nem akarod lekésni, ugye? Csak nem akarsz szenvedni örök életedre?

Na, jó! Utolsó figyelmeztetetés! Most még meggondolhatod magad! Ha nem, hát nem. Én mentem!

Szerencséd van, le volt zárva a sorompó. Nem engedtek be, kutya legyek, ha értem! Vissza kellett jönnöm.

Hozzád. Hiába mondtam, hogy csak fekszel itt, mint egy rakás szerencsétlenség, meg sem mozdulsz, nem szólsz, még levegőt is lusta vagy venni, meg sem hallgattak. Pedig, ha tudnád, hogy milyen szuper helyen jártam! Komolyan mondom, jobb volt, mint a motorozás! Őrült sebességgel száguldottam egy fényfolyosón keresztül, valamiféle fényalagútba. Hogy magyarázzam, hogy megértsd? Képzelj el, egy iszonyú sűrű ködöt – mint három éve a Mecsekben, amikor a motor elejét is alig láttad – amibe belesejlik valami nagyon békés, valami hihetetlenül jó. Nem ember, nem is állat, hanem valami nagyon jóságos…  Valami. Na, erről a szuper helyről kellett visszajönnöm. Miattad!

Na, ne! Ez már aztán mindennek a teteje! Nézz ki a falon! Na, ki van itt? Igen, pajtás, a Nő! Ott zokog a folyosón, nem ért semmit az egészből. Egy órája még ott voltál nála, az ágyában, most meg itt, ebben a koszlott kórházi szobában.

Ne aggódj, nem engedik be hozzád! Már ezt is elszúrtad, el sem köszönhet tőled! Talán majd megkapja a motor kulcsát, a bukósisakot, a véres ruháidat. Ennyi marad belőled, ha most azonnal össze nem szeded magad!

Most meg mi van? Befejezted? Ennyi volt? Nem akarsz mozdulni soha többet?

Ha hozok egy sört, akkor sem? Egyszerűen fogod magad és kiteszed a szűröm, elzavarsz? Engem? Egyedül? Mi az, hogy nem jöhetsz velem? Mi az, hogy nem lehet? Nekem már nincs is beleszólásom? Egyáltalán érdekel a véleményem, vagy csak mész a saját kemény fejed után? Utálom ezt az egész helyzetet! Utálom, hogy csak eldöntesz dolgokat, magamra hagysz, elbocsájtasz, menjek Isten hírével!

 Ne, ne szólj hozzám! Nem érdekel, mit akarsz mondani! Hát nem érted, hogy félek? Mindig velem voltál, mindig veled voltam, most meg kidobsz, mint egy csikket az ablakon! Pedig megegyeztünk, hogy a fontos dolgokban együtt… Mindig együtt…

Csönd legyen! Hallgassanak már! Kapcsolja ki valaki azt a vacakot!

Mit mondasz? Hogy? Hangosabban vinnyogjál kismacska! Kulcs? Miféle kulcs? Na, azt próbáld meg! Ja, értem!

Hallották? Kéri a motorkulcsot! Nem hiszem el! Visszajött!

Hihetetlen pali vagy, ugye tudod? Nem, nem sírok, csak belement valami a szemembe. Tudtam én, tudtam, hogy nélkülem nem mész el. Mi már csak így, együtt… Örökké.