Csak úgy...

Végre kicsit fellélegezhetek, így gyorsan írok pár sort.

Kicsit elfáradtam tegnap, ma meg folytatódott a munka. A cseresznye a pincében, felváltva sorakozik a meggyel. Forr a cseresznyebor, a meggybort hamarosan lehet fejteni. Most meg azon töröm a fejem, mit főzzek a hétvégén. Valószínűleg rosszul neveltem a családomat, mert az a fura tényállás állt elő, minden ebédre kétfélét kell főzni.

Anyám még nem járt a tengernél

Anyám még nem járt a tengernél. Látott már róla filmeket, tucatjával mutattuk neki a fényképeket, ezer mesét halott a horvát sziklákról, a görög medúzákról, de igazából még nem látta soha. Most a fejébe vette, hogy addig nem akar meghalni, míg nem volt legalább egy tengerparti városban, nem ült ki a partra és nem hallgatta a sirályok énekét. Azt mondja, nem akar ő messze menni, elég a legközelebbi tengerpart, csak sós legyen a víz, és süssön a nap.

Harmincöt sor

Harmincöt sor. Azt mondják, ennyit kell csak írni naponta és máris Márai nyomában járhatunk. Csak harmincöt sor, és kitartó munkánk gyümölcse lehet egy novella, egy regény, egy mese, vers, vagy akármi, amit olvasni lehet. Én még csak a harmadiknál tartok, azt is jó nagy betűkkel írom, és már is aggódom, hogy mi lesz ebből? Miről lehet harmincöt sort írni? Pláne naponta.