Anyám még nem járt a tengernél

Anyám még nem járt a tengernél. Látott már róla filmeket, tucatjával mutattuk neki a fényképeket, ezer mesét halott a horvát sziklákról, a görög medúzákról, de igazából még nem látta soha. Most a fejébe vette, hogy addig nem akar meghalni, míg nem volt legalább egy tengerparti városban, nem ült ki a partra és nem hallgatta a sirályok énekét. Azt mondja, nem akar ő messze menni, elég a legközelebbi tengerpart, csak sós legyen a víz, és süssön a nap.

Mindezt persze nekem kellene megszerveznem, de úgy, hogy apám ne sejtsen semmit. Ráér megtudni akkor, ha már minden elő van készítve az utazásra, egyébként esetleg ellenvetése lenne. Azt sem szabad tudnia, hogy az ötletgazda anyám volt. Mondjuk csak azt, hogy én találtam ki az egészet és én spóroltam rá össze a pénzt. Apám úgysem mozdul ki sehova, ellesz otthon az állatokkal, míg mi felfedezzük az édes élet rejtelmeit.

Mert csak mi mennénk. Lányok. Minek kellenek oda férfiak? Folyton csak akadékoskodnak, meg isszák a sört ládaszám. Nem. Férfiak nélkül kell lebonyolítani a dolgot.

Azt időpont is kötött. Nem eshet bele az utazásba befőzés, kapálás, nagypiac, sem kötés. Legyen a permetezések után, de még szüret előtt. Nyáron semmiképpen, mert meleg is van, meg jönnek az unokák. A krumpli szedést mindenképpen meg kell várni, de a répa ráér utána is.

Hogy ki fog vezetni, ha nem jöhet velünk férfiember? Megoldotta azt is. Majd felváltva a húgommal. De az is lehet, hogy odafele a húgom, vissza meg én. Hogy még nem vezettünk külföldön? Ott sem lehet másabb, mint itthon, nem igaz? Miért lenne baj az, hogy nem beszélünk nyelveket? Mindenhol vannak jóravaló emberek. Repülőre nem ül, nincs az az Isten. Majd csomagolunk szendvicset az útra. Süt kacsát, meg vihetünk gyümölcsöt is, elfér a kocsi csomagtartójában. Ha már ott leszünk, lehet venni ezt-azt, nem lesz itt gond egy szál sem.

Szóval, van feladat. Az is eszembe jutott, hogy húzni, halogatni kellene ezt a dolgot, hogy semmiképpen ne gondolhassa meg magát. Szeretném még sokáig magam mellett tudni. Másfelől, éppen a minap mesélte az Eta néni esetét. Dédelgetett álma volt, hogy egyszer elutazik, nem is akárhova, hanem egyenesen a Szentföldre. Éveken át gyűjtögette a kevéske nyugdíjának forintjait, álmodozott a Siratófalról, tervezgette, mikor és hogyan fog oda eljutni. Aztán, mire összejött a rávaló, szép csendesen elaludt. A gyerekei az utazásra szánt pénzből temettették el. Kell ez nekem?

Legyen akkor inkább tengerpart, belátható időn belül. Ha látni szeretné, hát láthassa. Dolgozott érte éppen eleget.