Bármikor jutok is ki, a Gyirmóti holtágak mindig mutatnak valami érdekeset, valami eddig még nem látottat. Pedig gyakran járok, hol valami virág, hol a felhők járása, a tükröződések, a naplementék, vagy csak úgy, a friss levegő miatt. Máig nem ismertem ki magam teljesen a körbe keringő ágak sokaságán. Igen, ahogy Zé írta a blogjában, Gyirmót egy kincsesbánya. Minden évszaknak megvan a maga varázsa, csak kellően nyitott szemmel kell járni. Még alig kezdődött el a tavasz, de mutatkoznak a salátaboglárkák, fehérlik a ködvirág, nyújtózkodik az ibolya.
 |
| Salátaboglárka |
 |
| Salátaboglárka |
 |
| Ködvirág |
 |
| Ibolya |
 |
| Veronika |
Még levelek nélkül magasodnak a fák a víz fölé érdekesebbnél érdekesebb alakzatokat rajzolva a kék vízpapírra. Szeretem ezt az időszakot.
 |
| Horgászokra várva |
 |
| Magányos |
 |
| Naplementés |
 |
| Napfényben égő |
 |
| Felhős |
Aztán jön a naplemente. Végig a sík réten. Utolsó sugarával simogatja a nádast, hogy másnap egy új arcát mutathassa a gyirmóti láprét.
3 megjegyzés:
Nagyon tetszik, remek fotóid vannak!
Köszönöm szépen :-)
Gyönyörűek a fotóid Zsóka!
Megjegyzés küldése