Leánykák nyomában

Olyan régen szerettem volna már leánykökörcsint fényképezni, de azt hittem, hogy ez a szépséges virág csak nagyon különleges helyeken él, mégpedig ott, ahova én biztosan nem juthatok el. Csak néztem irigykedve a szebbnél szebb képeket éveken keresztül, és fájt a szívem, hogy nem a Mecsekben, vagy a Mátrában lakunk. Aztán felfigyeltem a neten egy bejegyzésre, ahonnan megtudtam, hogy tőlünk nem messze virágot bontottak ezek a molyhos szépségek. Fotóstársamat, Zét nem kellett sokat kéretni, szombaton reggel már indultunk is térképpel felfegyverkezve Nyúlra, hogy végre valahára élőben is megláthassam a leányokat. Az idő ragyogó, a kedvünk vidám, mi kell még egy jó kis fotózáshoz? Megtalálni a témát! Ami nem egyszerű, még térképpel sem!

Jártunk utakon

Jártunk kerteken keresztül

Láttuk távol kis falucska tornyát

Hiába volt minden, a feljárót csak nem leltük. Végül igénybe vettük a telefonos segítséget, sőt még a közönséget is megkérdeztük, aztán szederindán és kerítések tövében felértünk a hegytetőre. Először csak véletlenül vettük észre az éppen csak kibúvó bimbókat, de a napsütötte hegytetőn teljes pompájukban virítottak ők, a leánykökörcsinek. Mondjátok, van ennél szebb a világon?

Készült kép messziről

Kicsit közelebbről

Sejtelmes

Készült csoportkép

Egész alakos

Profilkép

Álltak összevissza

magányosan

trükkös, harmatosan

állig begombolkozósan

mindent mutatósan

búcsúzkodósan

Nagyon nehezen váltam meg tőlük, de szorított az idő, menni kellett. Feljegyeztem a helyet, jövőre visszamegyek, hogy újra találkozhassunk.
Még egy utolsó búcsúkép a hegygerincről:

Nyúl - Panoráma