Nyusziskakaó

- Nyusziskakaó!

 Jaj, ne! Még ne! Mi lenne, ha nem mozdulnék? Ha csak feküdnék békésen a takaró alatt, szép nyugodtan venném a levegőt, mintha nem is hallottam volna az ébresztőt. Minden reggel ezzel ébreszt. Könyörgöm, ma vasárnap van! Aludni szeretnék! Csak egy kicsit még! Légyszi! Ígérem, jó leszek, csak bújtasd vissza ezt a szőrmókot még az ágyikójába! Áll az ágyam végében. Érzem a pillantását. A nagy boci szemeit rám emeli, és amikor nem mozdulok, kicsit hangosabban…

- Nyusziskakaó!

A hóna alatt ott az elmaradhatatlan rongybaba. Ruhája persze nincs, azt nem engedi, hogy felöltöztessük. Sorba vettük a szebbnél szebb babaruhákat, csilli-villi ruhácskákat, szoknyácskákat, kabátkákat, de csak néhány percig tart a varázs. Azt mondja, nincs szaga. Hát az nincs. Tényleg nincs, csak illata, finom öblítő illata. Öblítő. El ne felejtsek venni holnap a boltban, meg kenyeret, meg …

- Nyusziskakaó! Nyusziskakaóóóó!

Nem! Nem! Nem! Ezt már nem lehet mozdulatlanul kibírni! Miért nem tud ez a gyerek még egy kicsit aludni? Mint egy normális 4 éves. Most jön majd, hogy …

- Anyaaaa! Nyusziskakaóóó!

Mi lenne, ha megcsinálná magának? Már jobban ismeri az arányokat, mint én. Ha csak egy fél kanállal kevesebbet, vagy többet rakoka poharába, már el sem fogadja. Vagy, ha nem a megszokott módon tálalom. A múltkor egy fél órán át vitatkoztunk, hogy ez bizony az a bizonyos kakaó, csak nem zacskóban vettem, hanem dobozban. Meg sem akarta inni.

Na, most mozdul. Lassan idesettenkedik a fejemhez, apró ujjacskájával megpiszkálja az arcomat, belepuszil a fülembe. Na, ember legyen a talpán, aki ezt kibírja mozdulatlanul.

- Nyusziskakaó!

Ha még egyszer elmondja…. Kénytelen leszek felkelni. Durmoló üzemmód bekapcsol, irány a konyha. Csak ne kellene villanyt kapcsolni! A fény most egyenlő lenne egy fejbevágással. Mi lenne, ha berántanám magam mellé az ágyba? Van, mikor bejön, visszaalszik és nyerek vagy fél órát. Fél óra alvás. Vasárnap fél hatkor. Hol van ilyenkor az Álommanó? Hú, de hideg a lába! Ennek a fele sem tréfa! Holnap meg futhatunk az orvoshoz. Ne, Kincsem! A szememet ne szúrd ki, arra még szükségem lesz, meg a fülemre is. Nem lehetne, hogy a ciróka-marókát egy óra múlva tűzzük műsorra? Rendben, rendben, megadom magam, szólok apádnak, hogy keljen fel, és készítsen neked egy nyusziskakaót.

- Apa! Apa! Nyusziskakaóóóó!