Tavasz

Nem is tudom, miről írhatnék.

Talán írhatnék arról, hogy milyen soká jött meg idén a tavasz. A tudósok és a lelkes zöldek globális felmelegedésről beszélnek, és a huszonnegyedik órát emlegetik, követelik a levegőszennyezés és egyéb gázok kibocsájtásának mérséklését. A pesszimisták és a fanatisták armageddont emlegetnek, világvégét, ami ezzel az őskáosszal kezdődik. A politikusok és az elemzők iszonyú drágaságot jósolnak az őszre, persze, ha lesz ősz egyáltalán. A népi bölcsek állítják, hogy mindezt ki lehetett olvasni a galagonya izzásából és a falevelek hullásából.

Azt is tudom, hogy anyámékat olyan, teljesen hétköznapi dolgok foglalkoztatják  mint a késői metszés, vagy a borsó elvetése. Amiatt idegeskednek, hogy késik a munka, aztán majd mindent egyszerre kell elvégezni az alatt a pár nap alatt, míg meg nem jön a nyár. Mert az már szinte biztos, hogy a nyár korábban fog jönni, mint aktuális lenne.

Engem egyszerűen csak a szürkeség bosszantott, a színeket ugyanis sokkal jobban kedvelem.

Aztán végre ez is eljött. A tavasz.