Olyankor ott van

Olyankor ott van Isten. Akkor, amikor indulnom kell, mert valami hajt belülről, hogy menjek, siessek, mert ezer csoda vár. És én megyek. Eldugott tisztásokra, végtelen mezőkre, kopár hegyoldalakra, elhagyott bányákba, tópartra, szőlőhegyre, város forgatagába. Aztán készül több ezer kép. Jönnek egymás után sorba, sorba. Aztán egyszer csak megáll a számláló, megakad a szemem azon az egy képen, amiért érdemes volt hallgatnom Rá. Mert ő tudja. Tudja, mikor kell indulni, hova kell menni, és azt is tudja, hogy mikor kell megállni. Csak egy pillanatra. Mert olyankor ott van Isten.