Címkék

2014. június 9., hétfő

Szarvaskút 15

Mindig is szerettem túrázni. Hosszú sétákat tenni a természetben. Hallgatni az edő hangjait, vadászni a mező szépségeire, lefényképezni a körülöttem lévő világot, de soha nem jutott eszembe, hogy mindezt időre tegyem. Azonban most a Túratárson megakadt a szemem egy felhíváson. Zirc várossá avatásának 30. évfordulója alkalmából teljesítnménytúrát szerveznek a Bakonyba. A távok 5, 10 és 15 kilóméteresek. Egy darabig csak ízlelgettem a dolgot, aztán szervezésbe kezdtem. Kinéztem a menetrendeket, térképet nyomtattam, számba vettem, mi is kellhet egy ilyen túrán. A hét közepére - hála a kedvező időjárásnak - elszántam magam. A FB-on társam is akadt egy fotóstársam személyében, aki Budapestről vállalkozott a túrára.
Ragyogó napsütésben érkeztem Zircre. Mivel Orsolya csak később érkezett, gondoltam felderítem a terepet. Megkerestem az indulási pontot, kis sétát tettem az apátság kertjében és szépen felújított belvárosban.

A felújított zirci apátság 
Apátsági udvar

Aztán beérkezett a busz, némi tanakodás és egy gyors regisztrációt követően útnak indultunk a 15 kilóméteres távon. Mivel eddig még nem találkoztunk személyesen, alaposan elbeszélgettük az időt, a térképet és a leírást is csak tessék-lássék módra olvastuk el, így pontosan az ellenkező irányba indultunk el, mint kellett volna. Persze ezt már majdnem az első, akarom mondani az utolsó ellenőrző pont közelében vettük észre. Hatalmas viháncolás közepedte fordultunk vissza, hogy újratervezzük az útvonalat. Innentől ment minden, mint a karikacsapás, egészen az első szegfűig. Idővel jól álltunk, innivaló is volt bőven, a kedvünk jó, a lábunk bírta. Csak azok a virágok ne lettek volna!

Szárba szökkent

Pihengető

Mezei szegfű

Rétek között
Terebélyes harangvirág

Mezei szegfű

Egy ideig dimbes-dombos réteken mentünk, aztán elértük az erdősebb, meredekebb részeket. A fák kellemes hűvöset tartottak, a fotótémák is másabbak lettek. 

Sárban is gázoltunk

Árnyas erdők

Kaptatók

Kanyargós utak

Hangyaboly

Kis tavacska az edő közepén

Fotogén cincér az út közepén
A harmadik ellenőrző pontot szerencsésen kihagytuk. Annyi szép, érett szamóca volt az úton, észre sem vettük a magaslest. Szomjunkat a Szarvas-kút forrásából oltottuk, Mintha hűtőből vettük volna a vizet! Nagyon jól esett. Nem sokkal később elérkeztünk az út legszebb, és legidőigényesebb részére. Egy tündértavat találtunk, amit le kellett fényképezni jobbról, balról, középről, alulról... szóval nagyon sok időt eltöltöttünk itt, de megérte!

Előlről

Alulról

Térdelve

Sorozatban

Csak úgy

Az utolsó szakaszt már tényleg lóhalálában tettük meg. A célba érkezve zsíroskenyér és tea várt bennünket és emléklapot is kaptunk.

Munka közben

Terepszemle
A buszok indulásáig volt még egy kis időnk, hogy hasznossá tegyük, és levezessük a túra fáradalmát, sétáltunk egy nagyot az arborétumban. Igazán mozgalmas nap volt, mégis azt mondom, akár holnap reggel indulnék újra :-)
Hidacska az arborétumban

Élővíz csatorna

Kanyargós 
Zirc - Arborétum

Zirc - Arborétum

Zirc - Arborétum
Zirc -Arborétum
Rá kellett jönnöm, hogy a teljesítménytúrákat nem fotósoknak találták ki, de ez nem veszi el a kedvem, biztosan indulok hasonló túrán máskor is. Túratársak jelentkezését várom! :-)

2 megjegyzés:

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Kellemes beszámolót írtál, sok képpel! Zircen sokszor jártam már, az arborétumot is jól ismerem. Egy régi Cuha-völgyi túrám (akaratom ellenére, egy parányi eltévedés okán) Zircen ért véget! :) Rég volt!

Nurse írta...

No, az eltévedésről én is tudnék mesélni :-) Pedig azt mondják , jól tájékozódok. Örülök, hogy tetszett az összefoglalóm :-)